Színszimbolika

A szimbólum eredetileg a görögöknél a felismerést lehetővé tevő titkos jel volt.

Pl. egy kettévágott tárgy; az őskeresztényeknél a "hal" szó görög betűit egy keresztény hitigazság ("Jézus Krisztus isten fia, Megváltó") rövidítésének fogták fel.

Ősrégi szókép, valamely gondolati tartalom, elvont eszme, fogalom érzékletes képpel való kifejezése.

 A kapcsolatot, az összefüggést a megszokás, a hagyomány hozta létre.

 Ilyen a lánc, a rabság jelképe; a fekete szín a gyász érzékletes képe.

 A 19. században a szimbolizmus túllép ezen, már nincs  semmiféle szokványos összefüggés az érzéki kép és a rejtett tartalom között.

A kép és a tartalom közötti kapcsolat önkényes, inkább hangulati összefüggés van köztük

 Mi is az a szín?

A szín egy érzet, amely az agy reakciója a fényre.

Az elektromágneses sugárzás emberi szem által látható tartományba eső részére érzékeny a szem retinája, de a különböző hullámhosszú fényekre másként reagál, ez okozza a különböző színüket.

Háromfajta érzékelő sejtet lehet megkülönböztetni, melyek érzékenysége a vörös, a zöld és a kék színeknél a legerősebb.

A látórendszer fontos tulajdonsága a színállandóság, tehát az agy a színeket nem abszolút módon azonosítja, hanem relatív úton, a környezethez hasonlítva.

Egy szín származhat monokromatikus fényből, ha egy adott hullámhosszúságú fénysugarat észlelünk, vagy több fény keverékéből, ha több különböző hullámhosszúságú fénysugár összességét érzékeljük.

A szemünk ugyanúgy sárgának érzékeli a sárga színnek megfelelő hullámhosszú fényt, mint a vörös és a zöld színeknek megfelelő hullámhosszú fények keverékét stb.

Vannak színek, amelyeknek nincs monokromatikus megfelelője, csak színkeveréssel állíthatók elő, például a bíbor.
Azt a színt, amely a teljes spektrumon azonos intenzitású, fehérnek nevezzük.

Mivel a legtöbb élőlény, így az emberek látása is a Nap spektrumához igazodott, az érzékelés szempontjából a Napból érkező fényt is fehérnek nevezhetjük, noha ez csak a látható tartományban egyenletes.
A fekete színt nem fény váltja ki, hanem a fény teljes hiánya.

A szín a vizuális jelképrendszerben

Gyakran elfeledkezünk arról, hogy a színeknek külön jelentésük, befolyásoló tényezőjük hogy milyen erősen hatnak tudatunkra és érzelmeinkre.

Ha nem is foglalkozunk vele, naponta próbáljuk használni, alkalmazni pl. reggeli öltözködésünkben, abban is harmóniára vagy épp feltűnő megjelenésre törekedve.

A színekben hangulatainkat is ki tudjuk fejezni, hiszen érzelmeinkhez könnyű lenne egy-egy színt párosítani.

Gyakran jelzővel is illetjük a színeket, pl. haragos zöld, derűs narancssárga, szenvedélyes vörös…stb.

Olyan mondatokban is használjuk a színeket, pl. ha valaki nagyon dühös akkor lila köd ereszkedett az agyára, vagy megsárgult az irigységtől, no meg így télvíz idején, hogy belekékült a hidegbe.

Politikai életben is látjuk, hogy egy-egy szín párosulhat mozgalommal, pártállással stb..

Ha a vörös színhez szeretnénk fogalmat párosítani, akkor még eszünkbe jut a tűz, no meg a vér is, hiszen a vérvörös külön árnyalata ennek a színnek.

A színek kiválasztását a történelemben is tetten érhetjük, hiszen egyes korok színekhez is kötötték népcsoportok vagy társadalmi csoportok megjelenését.

Pl. más színben kellett megjelenni egy hajadonnak, egy menyasszonynak, illetve egy özvegynek is külön színű ruha vagy fátyol dukált.

Az sem véletlen, hogy a kelta világ, az ír nép színe a zöld, hiszen a szigetet is zöld országnak a zöld fűje alapján nevezték el, és a kifogyhatatlan zöld legelők ősi kelta műemlékek környékén nekünk is megmaradtak, fényképekről, emlékeinkben.

Mindannyian játszottuk azt a játékot, melyben gyermekként megkérdeztük egymástól, hogy mi a kedvenc színed, és érdekes hogy legtöbben a kéket választották.

A kék párosul a nyugalommal, a nyaralás, a pihenés, a tenger, az ég, a mély víz színe jelenti a végtelenséget, illetve a kapcsolatot a távolsággal, az istenekkel.

Ebből a néhány sorból is kitűnik, hogy nem mindegy milyen színt választunk logónk, emblémánk, weboldalunk alkalmazásában.

 Sokan előszeretettel használják a fekete alapot, pedig a fekete szín az elmúlással kapcsolatos, gondoljunk csak a fekete macskára ami ritkán hoz szerencsét.

Persze ez sem nevezhető globális meghatározásnak, hiszen van olyan földrésze a világnak, ahol jobbára a fehér jelenti a halált, és a gyász színe is sok helyen a hófehér.

Minden színnek amit látunk, szeretünk , rendszeresen feltűnik életünkben, álmainkban meditációnkban , jelentése van.

A színek ugyan olyan rezgés tartománnyal bírnak mint pl a hangok.

Minden színhez tartozik egy energia ,egy rezgésszint.

Ezáltal hatással vannak  életünkre,hangulatunkra,üzennek nekünk,mi az a terület,melyre oda kell figyelnünk.

Ha reggel megnézzük a ruháinkat ,rögtön ki tudjuk választani,melyik tetszik,melyik van ránk hatással,melyiknek a rezgésére van szükségünk,hogy harmóniában legyünk és jól érezzük magunkat.

Sárga:

Az örök fény,a felség,a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe az emberek és Istenek között.

A világos vagy aranysárga  a hit , a józanság, az intuíció, az intellektus színe.

A narancssárgába hajló sárga a Nap,a melegség szimbóluma,az Isteni szeretet,a bölcsesség színe.

A zöldes sárgát viszont a halálhoz,az irigységhez a hitszegéshez társították.

A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.

Kínában a föld a középpont színe.Eredetileg császári szín volt-csak annak volt  szabad sárga ruhát viselnie,aki a császári családhoz tartozott.Később az előkelőség kifejező színe lett.

A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége.Lehet a szentség,a fejlett igazság kifejezője.

Narancssárga:

Átmeneti szín a piros és sárga között.

A szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.

Kínában és japánban a szeretet és boldogság színe.

A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.

A zsidó hagyományban a ragyogás és pompa színe.

Piros:

Éppúgy lehet az élet, mint a halál jelképe.Mindkét esetben a vérrel asszociálható.

A nemiség szimbóluma,a libidó színe.

A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során.

Ókori babona,hogy apotropaikus erejű,megóv a démonoktól és a veszélyektől.

Az egyiptomiak befestették fáikat , barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól s, hogy termékenyek legyenek.

A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.

Görögországban vörös leplet borítottak halottaikra,ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilággal ,lejuthasson birodalmukba.

Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője.

Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel ez a flammeum.

Erő, tűz,hatalom jelképeként is szerepel.

A zsidó és keresztény hagyományban A komolyság,a fenség színe.

Az újszövetségben a bűn, az engesztelés,a vezeklés és áldozat színe.

Negatív jelentése a testi szenvedélyek megbélyegzéséhez kapcsolódik,a piros lámpásházak színeként a paráznaságra utal.

Az alkimisták kemencéjét jelképezi, valamint a "Nagy Mű" harmadik fokozatát.

Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.

Barna:

A föld színe,ebből adódik, hogy az anyaság,gondoskodás, szorgalom jelképe

Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.

Már az ókorban felveszi a vezeklés,az egyszerűség, az alázat értelmet.

A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá:Hallhatatlanság,az evilági hívások megvetése,szegénység, ezért lesz a Ferences szerzetesrend öltözésének színe.

Szürke:

A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság,a melankólia ,az unalom,az egyhangúság, a fásultság jelképe.

A keresztény szimbólikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi.

Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.

A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti.

 Zöld:

A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.

Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolikája.

A színskála"közepén" áll, a kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát.

Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság , a remény,a boldogság, ugyanakkor a változás, az átmenetiség jelölője is.

Meleg és hideg,égi és földi keveréke.

A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az erények közül a reményé.

Negatív jelentése :Méreg, halál, a gonosz rontó ereje. A sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.

Kék:

Az égbolt, a tenger színe, a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendenszia szimbóluma.

Az intellektus, az elmélkedés,a megnyugvás kifejezője, amely képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat.

Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte. 

A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe. 

A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal. 

Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin principiumra utal.

Lila:

A mértékletesség színe.
Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.
Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.
A rómaiaknál Jupiterhez kapcsolódik.
A kereszténységben a papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője.

Fekete:
 Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.  
A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.  
A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik.
Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.  
A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe.  
A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.
Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe.



Fehér:
A fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség  jelképe.
Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi.
Az égi  Istenek állatainak színe, így pl.Zeusz , mint fehér hattyú vagy a Buddha születését jelző álom elefántja vagy a Szent lélek galambja.
A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal (halotti lepel,gyertya stb) jelképezi a szellemeket és a kísérteteket.
A hinduizmus Kozmikus Tojásának színe, amely a állandóság megvalósulása.
Kínában a gyász színe.
A fehér tigris őszre, az érett életkorra utal, maszkokon pedig a ravaszságot jelképezi.
Ártatlanság értelmében jelenik meg Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett.
A kereszténység hagyományában az öröm és a vigasság hordozója.
A Szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe.
A fehér ruha a tisztaságot, a szűziességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett.
A béke és a jóakarat kifejezője, erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér  zászlója.

Ezüst:


 Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára.  
Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak.  
Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejútat „ezüstfolyónak” nevezték.  
A görög-római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete.
Míg a királyok féme az arany, a királynőé az ezüst.  
Az ezoterikában a lunáris asztrál színe.

Arany:


 A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe.
Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja.
A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre.
Az ezoterikában a szoláris asztrál színe.